Hallgatói portál
Hírek
„Továbbra is teljes életet szeretnék élni” – Dr. Olga Shypul Ukrajnából menekült családjával, immár a Pannon Egyetem teljes jogú polgárává vált
Milyen tudományterület kapcsolódik a nevéhez? Mivel foglalkozik?
A Nemzeti Űrkutatási Egyetemen végeztem 2000-ben, a doktori tanulmányaimat pedig 2008-ban fejeztem be. Számos nemzetközi kutatási programban vettem részt, 2012-ben például egy oktatói mobilitás programnak köszönhetően kerültem a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre (BME). Ebben az időszakban a munkám három fő irányát is együtt tudtam végezni: a tanulást, az oktatást és a kutatómunkát.
A folyamatszimuláció és a termodinamika terén van a legtöbb tapasztalatom, az Ansys programmal már két évtizede foglalkozom. Ami pedig az oktatást illeti, a Repülőgépgyártás Technológia Tanszék docense vagyok. Igyekszem hasznos kurzusokat tanítani, mint például a tudományos cikkírás metodológiája.
Hogyan ismerte meg Gyurika Istvánt, a Pannon Egyetem Géptan Intézetének igazgatóját?
Volt egy közös projektünk, amely 2010-ben kezdődött, és több mint 12 európai, illetve Európán kívüli egyetem vett részt benne. A kutatás 6 évig tartott, és a felsőoktatási intézmények között ebben az időszakban rengeteg hallgatói és oktatói csere is megvalósult. A harkovi egyetem koordinátoraként így jutottam el a Budapestre és a BME-re is.
Habár még nem régen tartózkodik nálunk, beszélne a terveiről? Hogyan szeretne bekapcsolódni a Pannon Egyetem munkájába?
Még nem tudom, hogy pontosan milyen konkrét irányokat követ az intézet. Ha nincsenek a harkovi egyetemmel teljes mértékben megegyező diszciplínák, akkor a helyi modelltanterv áttanulmányozása után a szakterületemhez közel álló kurzusokba igyekszem beletanulni, és azokat később oktatni. Az Erasmus és PhD képzésben résztvevő hallgatókat biztosan fogok tanítani. Ahol a leghasznosabbnak bizonyulok, ott szeretnék szerepet vállalni. A fő álláspontom, hogy ne vesztegessem az időmet, minél hamarabb átálljak az itteni feladatokra, hasznosnak érezzem magam, és ne az otthoni helyzetre koncentráljak.
Mesélne nekünk az elmúlt hetekről? Mikor vált világossá, hogy el kell menekülniük?
Nehéz erről sírás nélkül beszélni. Próbáltunk nyugodtak maradni, de a környező utakon körülbelül 7 kilométeres körzetben már az orosz tankok állomásoztak. Aki tudott, bunkerekbe és földalatti búvóhelyekre ment. Az oroszok esélyt sem adtak a tárgyalásra és kompromisszumokra, rögtön a támadás mellett döntöttek.
Az egyetem, ahol oktatok, 1930-ban alakult meg. A második világháborút követően az intézményt újra kellett építeni, és az épületek alatt egy egész bunkerhálózatot hoztak létre. Ezekben a bunkerekben töltöttünk egy egész hetet. A két ország közötti megállapodás értelmében a reggeli időszakokban volt párórányi csend - ekkor lehetett elszállítani a halottakat - mi pedig csak ebben az idősávban tudtunk feljönni a felszínre. Az egyetemi bunker körülbelül 1 kilométerre volt a házunktól, a férjemmel minden nap hazarohantunk élelemért, vízért, ruháért, és persze megetetni a cicáinkat. Mivel mindenhol ott voltak az oroszok, sokszor útvonalat kellett változtatni a ház és a bunker között.
5-6 nap után körvonalazódott bennünk, hogy mennünk kell – nehéz döntést hozott a család. Addig kellett elindulnunk, amíg az autónk épségben volt. A nagyobbik lányom Kijevben végezte el az egyetemet, és ott is maradt, saját lakása van a férjével. A férje szülei viszont Vinnyicában, Ukrajna középső részén élnek. Teljes szívükből szeretik az országot, ott akartak maradni, és segíteni az embereknek.
Miért épp Veszprémben képzelték el az életüket?
Amikor elindultunk Vinnyica felé, akkor írt nekem Gyurika István. Szombaton megérkeztünk a lányomékhoz Vinnyicába, lefürödtünk, ettünk és már indultunk is tovább. Egy napot vártunk a határon azért, hogy együtt tudjunk átjönni a rokonainkkal, akiket Budapestről elirányítottunk München felé, mi pedig Veszprém felé vettük az irányt.
A férjem testvére 20 éve él Csehországban, ő is hívott minket, hogy – menekült státusszal – várjuk meg, amíg a konfliktus véget ér. Talán Csehország könnyebb lett volna a kommunikáció miatt - hiszen a szláv nyelvek nagyon hasonlóak - de én továbbra is teljes életet szeretnék élni. Ez a döntés tehát több szempontból is jobb, hiszen fejleszthetjük az angol nyelvtudásunkat, sőt esetleg megtanulhatunk magyarul is.